Igazgatói hitvallás

„Félig sem olyan fontos az, amit tanítunk, mint az, ahogyan tanítjuk.
A tanultak legnagyobb részét elfelejtjük, de a hatás, melyet egy jó oktatási rendszer
szellemi tehetségeinkre gyakorol, megmarad.”
                                                                                                            (Eötvös József)

A Miskolci Szilágyi Dezső Általános Iskola 1962-től, azaz megalakulásától kezdve jelentős szerepet tölt be Miskolc város oktatási, kulturális és sportéletében. A belváros közelében, kulturált, rendezett, családi házakkal körülvett területen helyezkedik el. Adottságaink ideálisak a 16 tanulócsoportos oktatási formára évfolyamonként két osztállyal. Mindig is erősségeink között tartottuk számon, hogy a tanulók létszáma lehetőséget nyújt a családias, meghitt, nyugodt légkör kialakítására, hiszen minden pedagógus ismer szinte minden tanulót,  valamint az évfolyamok között is szoros, baráti légkör alakul ki a mindennapok során. 
Falaink között számtalan olyan diák nevelkedett, aki az itt megszerzett alapokra építve, tudását szüntelen elmélyítve, ismereteit gyarapítva olyan fiatallá vált, aki számára a műveltség alapvető szükséglet. Az itt kialakított belső igény hatására tanítványaink zöme a kultúrát befogadó, a sportot kedvelő emberré válik.
Vezetőként kollégáimmal mindig  nyitott, alapvető erkölcsi értékeket közvetítő iskola megvalósításán fáradoztam, aminek a középpontjában a gyermeki személyiség állt és áll.
A jövőben is ezen a megkezdett úton szeretnék haladni, szem előtt tartva azt, hogy az oktató-nevelő munka akkor valósul meg eredményesen, ha a gyermek-szülő-pedagógus hármas egysége harmonikusan, egymást kiegészítve, támogatva jelenik meg a mindennapi munkánkban. Fontos feladatomnak tartom a Szilágyi egyéni arculatának ápolását, a jó hagyományok megőrzését, fejlesztését éppúgy, mint új, értékes programok, módszerek kialakítását, meghonosítását.
Többéves vezetői tapasztalatomra építve az intézmény helyi hagyományait ismerve, az adott személyi és tárgyi feltételek alapján az iskolai eszközök fejlesztésével szeretném munkámat megtervezni, sikeresen folytatni. Kiemelten törekszem arra, hogy az iskola nevelőtestületével, a szülői házzal és a fenntartóval továbbra is korrekt, a kölcsönös bizalmon alapuló munkakapcsolatot alakítsak ki, ennek szellemében  irányítsam az oktatási-nevelési folyamatot.
Az iskola szakos ellátottsága 100%-os. A nevelőtestület életkor szerinti összetétele jónak mondható. A kollégák szakmai elhivatottsággal, töretlen hittel végzik munkájukat, szeretnek és tudnak is dolgozni, képesek időről időre megújulni, feltöltődni. A számok, betűk megtanítása, a tantervi ismeretek átadása részünkről csak egy elégséges feladat. Személyes kisugárzással és példamutatással kell diákjainkat megtanítani arra, hogy különbséget tudjanak tenni a jó és a rossz, az igaz és a hamis, a szép és a rút között. Mindennapi munkánkhoz sok erőt ad az is, hogy folyamatosan tapasztaljuk a külső és belső megelégedettséget, a szülők és a gyerekek dicséretét, szeretetét.
Milyen jó lenne, ha az élet sok más területén ennyi is elég lenne a becsület, a hitelesség megőrzéséhez, az emberi kapcsolatok őszinteségéhez!
Mára mindenkiben tudatosult, hogy a szakmai önállósodás, a megnövekedett nevelői mozgástér elképzelhetetlen a szakmai igényesség és felelősségvállalás nélkül. Az önképzés iránti belső igény elengedhetetlen feltétele annak, hogy valakiből tudatos, jó vezető, pedagógus váljon, mint ahogy nagyon fontos tényező az aktív cselekvés, a gyors reagálás, a kezdeményezőképesség is.
Nagyon lényeges a vezető külső és belső nyitottsága minden területen. Ez az információk megszerzésétől azok tisztességes felhasználásán át a másokkal való együttműködés előnyeinek kihasználásán keresztül egészen az iskola menedzselésének megszervezéséig, a külső pénzforrások felkutatásáig, pályázati források felhasználásáig tart.
Természetesen mindezek mellett a vezető nem feledkezhet meg arról sem, hogy az intézmény pedagógiai munkájának is a felelőse, irányítója. Ebből következik, hogy mindaddig, amíg a klasszikus értelemben véve létezik iskola, a vezető cselekedeteiben elválaszthatatlan egységben kell megjelennie a pedagógusi és a fiskális szemléletnek, mely a pedagógiai folyamatot irányítja. Ezen túl rendelkeznie kell olyan képességekkel, készségekkel, melyek segítségével az elhivatottság mellett a tehetség is megmutatkozik, hogy képviselni tudja a tanári kart, diákjait, teljes intézményét egyaránt.
Ahhoz, hogy az iskola igazgatója” jó gazdája” legyen iskolájának, mindenekelőtt önkontrollra van szüksége. Vagyis próbálja meg úgy felépítenie saját életét, hogy azt minden területen harmónia hassa át. Az örökös elkeseredésre hajlamos, környezetével diszharmóniában élő ember nem alkalmas vezetői, pedagógusi feladatok ellátására. Aki képes a boldogság folyamatos megélésére és gyakorlására, az az ember rendszerint annak kisugárzását is szinte öntudatlanul gyakorolja – és ez rendkívül fontos tulajdonság. Az az iskola, ahol a gyermek nem éli meg a boldogság, az öröm, a szeretet élményét, nem tudja betölteni alapvető feladatát, és egy bizonyos idő elteltével rideg, lélektelen élettérré változik az iskola az oktatási-nevelési folyamat összes szereplője számára. Az igazgató személyes harmóniája így válik áttételesen ugyan, mégis meghatározó feltételévé a jó iskolának.
Vezetői munkám során mindig az iskolám addig elért jó eredményeit tartottam szem előtt. Ez volt az egyik biztos alap, amely segített abban, hogy a szüntelen kihívásokra megfelelő választ tudjak adni, a másik a tantestület, amellyel szorosan együttműködve valósítjuk meg célkitűzéseinket.
Tervszerűség, demokratizmus, emberközpontúság, továbbra is vallom e három legfontosabb vezetői ismérv szükségességét.
A mai megváltozott környezetben az iskolai élet demokratizmusa nemcsak a vezetésen múlik, lényeges szempont az is, hogy a kisebb közösségek is felelősek azért, hogy mennyire veszik kézbe saját munkájuk tervezését, szervezését, mennyire élnek a demokrácia adta lehetőségekkel, illetve a saját szakmai szabadságukkal.
Kollégáimmal a jövőben is olyan munkakapcsolatra törekszem, amilyen eddig is kialakult közöttünk, amelyben az alapvető helyet a hivatástudat, diákjaink szeretete, az emberi-tanári tisztesség, nem pedig a hatalmi függőség foglalja el. A vezető mindig találja meg a jó szót, az elismerést, a szükséges segítségnyújtást.
Igazgatói munkám során továbbra is legfontosabb célom a harmonikus vezetési és oktatási-nevelési struktúra megőrzése, melyben az alulról, illetve felülről megnyilvánuló kezdeményezések mindig megtalálják a közös hangot, szem előtt tartva az iskolai közösség valamennyi résztvevőjének boldogulását.

Pataki Sándor

Miskolc, 2022. 09. 01.